Megtörtént eset az elengedés erejéről
Először is köszönet és hála Andrásnak, Edának, Majának, Istennek, magamnak, az Univerzumoknak és azon is túl!
Történt pedig itt a valóságban, hogy ma reggel 8 óra volt a határideje annak, hogy kifizessek 800 ezer Forintot egy ügyemre.
Mindezt az összeget a hosszú hétvége kezdetén, pénteken 15 óra 55 perckor mondták be nekem a telefonba, azzal az apró kis észrevétellel, hogy még 5 percig nyitva vannak a bankok, de mire letettük a telefont éppen 16:00 óra volt.
És jött az ünnep.
A szombat, a vasárnap, a munkaszüneti hétfő és a keddi augusztus 20.
Pár telefont beleküldtem a világba, hogy mi is lehetséges, de leginkább gondolkodó ígéret és a majd augusztus végén volt a válasz, vagy a visszahívlak.
Gondoltam, ha elérkezünk a szerdához, jó lesz.
Csütörtökön délelőtt már mínusz 2000,- Ft volt a zsebemben és (ez egy másik) autó kipufogócsövét kellett meghegesztetnem 4000,- Ft-ért. Hahaha….
Mivel a rokon, aki bevállalta volna lazán, éppen nyaralt, így maradt a másik rokon, aki szintén bevállalta, csak a fenti összegért. Nem baj. Megadatott.
És vezetés közben mást sem mormoltam magamban, mint az előző este hallott Kass-Maja produkció egyik részletét: Megkaphatnám a pénzt most? Megkaphatnám a pénzt most? ….
Mire elhagytam a szerelővárost már 40.000,- Forint járta meg a zsebemet… juhé! tudtam tankolni is.
Közben teltek a napok és valójában a legtöbb, amit megtettem, hogy elengedtem. Az akarást, és mindent, ami feljött.
Megjártam elmém ismert és ismeretlen bugyrait és olyan felfedezéseket tettem, mint nahát, hogy ragaszkodtam ahhoz a gondolathoz, hogy ezt az összeget ennyire rövid időn belül csak kölcsönkéréssel szerezhetem meg.
És mi van, ha nem… (Mi más lehetséges még?)
Hogy már megint a hogyannal töltöttem el megannyi időt… (lásd a válasz bezár verziót, a csak kölcsönben gondolkodást).
Mindenesetre meglehetősen nyugodt voltam. Igen, elsők között engedtem el, hogy tétje van.
Aztán jött a tegnap este, amikor is kibuggyant belőlem, hogy mi lenne, ha ugyanazt művelném mindennel, amit a fizikai testemmel teszek?
És rá András válasza:
„Mi van, ha a fizikai megtestesülésed nem a testnél áll meg, hanem minden te vagy? Mit zártál idáig ki eddig a világból, hogy nem te vagy, és ezért nem tudod irányítani? Mi van ha te vagy a megszerzendő pénz, a hajlítandó kanál, a hozzád forduló kliens? Minden, amivel elválasztást hoztál létre, hajlandó lennél-e megsemmisíteni, nemteremtetté tenni?”
Nos a saját kérdésemet és Andrásét elalvás előtt… végülis nem tudom mit csináltam vele. Az hogy elolvastam, tény. De inkább belementem. Mint amikor bebújsz egy résen, és az betakar, átölel, körbefogad…
Így ma reggel 7-kor arra ébredtem, hogy egy óra múlva át kell adnom 800 ezer Forintot és az nincs a zsebemben.
Pontosan 8 órával később, pontban 16 órakor, az esőben állva, a kezembe adták az akkor még hiányzó összeget (ekkor már 780 ezernél tartottam). És én azonnal elküldtem egy sms-t, hogy lőn.
Hogy mit vállaltam be érte?
Mindent.
Igen, ez reggel még átfutott az agyamon-elmémen: hajlandó vagyok-e mindent bevállalni, hogy megteremtsem, hogy hagyjam, hogy megteremtődjön? Igen. Amit nem, azt kivettem belőle.
A bevállalásokat is leírom. Mert még én sem hiszem el.
Folytatása következik…
