Találtam egy érdekes írást a Facebookon, amit megosztok most Veled:
Hogyan találnak célba kívánságaink?
“Az okos emberek maguk válogatják meg, milyen tapasztalatokra kívánnak szert tenni.” – Aldous Huxley
Hogyan juthatunk el vágyaink és kívánságaink oda, ahová kell? És hogyan jut vissza hozzánk az, amit kívántunk? Honnak tudják egyáltalán kívánságaink címzettjei, hogy hol találnak meg minket? Testünk melyik része veszi az információt, és miként jut az a tudatunkba? Hogyan építhetjük ezt a mindennapjainkba?
E kérdések megválasztásában fontos szerep jut a DNS-ünknek. A DNS tartalmazza genetikai kódjainkat. Felfedezése óta úgy hitték – ezt még én is igy tanultam az iskolában – , hogy a DNS feladata a sejtben csupán a genetikai kód segítségével történő fehérjeanyag előállítás. A meglepő csak az, hogy a DNS közel 90 százaléka nem is fehérje-előállítással foglalkozik, hanem… – és most figyelj! – lényegében KOMMUNIKÁCIÓRA szolgál. Az orosz kutatók, Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev bebizonyították, hogy a DNS sokkal többre képes, mint addig hittük.
A DNS KOMMUNIKÁL A KÖRNYEZETÉVEL!
Poponyin és Gariaev kimutatták, hogy a DNS voltaképpen ADÓVEVŐKÉNT működik, ráadásul nemcsak velünk kommunikál, hanem a többi ember DNS-ével is. Ma már azt is tudjuk, hogy a DNS minden létező dologgal képes kapcsolatot teremteni. És ezzel el is érkeztünk a tudomány másik meglepő felfedezéséhez, amely szerint DNS-ünk távolról sem úgy kommunikál a többi ember és élőlény DNS-vel, mint ahogyan eddig feltételezték, hanem egy téren és időn kívül, magasabb dimenzió segítségével. E dimenzió megnevezésére vezették be a HIPERTÉR fogalmát. Ebben a sajátságos információcserében az a legfurcsább, hogy a jelek szerint sem a távolság, sem az idő nem szab neki határt. Az információ késedelem nélkül ér célba, legalábbis a mérésekre használt atomórák ezt tanusítják. A DNS ugyanis sajátságos energetikai csatornákon, úgynevezett FÉREGJÁRATOKON át küldi és fogadja a hipertérben az információkat. Ezt a jelenséget elsőként Albert Einstein és Nathan Rosen irták le, még 1935-ben. az elnevezéssel azt akarták szemléltetni, miként köthető össze egy alagúttal egyazon tér két oldala.
A féregjáratok használatának köszönhetően nem számít, milyen messze van tőlünk az a személy, akivel egy hullámhosszon vagyunk. Fekhet mellettünk az ágyban vagy élhet a földgolyó másik oldalán, lehet ébren vagy alhat is akár. Az általunk sugárzott információk a hipertérben egy energetikai alagúton át nyomban célba érnek, hogy a cimzett DNS-e felfogja és feldolgozza azokat. A felvett energiát a DNS nem csak fogadja, hanem el is raktározza., vagyis a DNS-ünk információtárolóként is szolgál.
Magyarán: testünk egy jókora adatbankot rejt.
