Az elfogadás a kulcs. Mindennek a kulcsa. A titkok titka. Anélkül semerre sincs elmozdulás, csak negatív ingák közötti ringatózás. Elfogadni azt, ami van. A szívben, a lélekben. Teljesen. Kényszer nélkül. Ez az egyensúly, ez az origo, ez a középpont, ez a teremtés pontja.
Az elfogadás nem gyöngeség. Az elfogadás, amikor már nem vitázol Istennel. Az elfogadás maga a létezés. Abban az értelemben, ahogy én értem az elfogadást, Hiszen minden ellenállást én teremtettem. Elfogadás, hogy már nem vitázom önmagammal, nem vitázom Istennel. Nem akarok jobban tudni teremteni, mint maga az Univerzum, mint maga a Teremtő, és nem akarok jobbat sem. Van. És megadatik. Bármi. Túl az elmén. Túl a képzeleten.
Elengedés Közösség
Töltsd le Ingyen!
